AKCIÓS TERMÉKEINK / Vadgesztenye

Vadgesztenye (1200Ft)

---

AKCIÓ A KÉSZLET EREJÉIG!
1450 Ft helyett most csak 1200 Ft!

Összesen 1 db.

 

Felhasznált rész:
a termés héja 275 mg fagyasztva őrölt teljes növényi por kapszulánként

Az érfal erősítő

Ajánlható: visszeres panaszok, duzzadt lábak, aranyér problémák

Adagolás: napi 3x1 kapszula étkezés közben

Mellékhatások, ellenjavallatok: nem ismeretesek

A vadgesztenyét régóta használják a tradicionális gyógymódok ré­szeként. A termés héja eszkulozidot tartalmaz, amelynek következtében gyulladáscsökkentő, antibakteriális, kapilláris erősítő és véna tonizáló hatása van, tehát jótékony hatással van a vérkeringésre.

Ennek megfelelően a vadgesztenye héjából készült szereket használják többek között ödémák és a visszérbetegség és az aranyér kezelésében.

Csatolt szakmai lap:

• Vadgesztenye

  
  

  Mag, kéreg

  
  Aesculus hippocastanum L.

  Hippocastanaceae

  
  

  Francia neve: Marronnier d’Inde, Marronnier commun

  Angol neve: Horse chesnut tree

  Német neve: Rosskastanie, Gemeine Rosskastanie

  
  

  Eredete:

  
  

  A vadgesztenye vadon élő növény Görögországban és a balkáni országokban. Gyakran ültetik parkokba és utak mellé piros virágú, amerikai fajokkal keresztezett fajtáit is.

  
  

  
  

  Botanika:

  
  

  Ennek a nagy fának, mely elérheti a 20 méteres magasságot is, a pálmaszerű, 5-7 levélkéből összetett levelei egymással szemközt helyezkednek el. Fehér szirmú, rózsaszín pöttyös, zigomorf virágai, melyek magházában 3 termő és 5-8 porzó helyezkedik el, összetett virágzatot alkotnak. A növény gyümölcse, a vadgesztenye egy tüskés, felnyíló, egymagú burokban található.

  
  

  
  

  Hatóanyagokat tartalmazó része:

  
  

  A vadgesztenye hatóanyagokat tartalmazó része a mag vagy a szárított kéreg. A mag minimum 3 % triterpén szaponint tartalmaz eszcinben kifejezve, míg a kéreg esculoside (eszkulin)-tartalma minimum 2 %-os.

  A vadgesztenye magja többé-kevésbé gömb vagy tojásdad alakú, a maghéja csillogó, barna színű. A mag köldöke egy nagy, fehér foltot formál. A két húsos, olajos és keményítőt tartalmazó sziklevél nagyon gyakran összenőtt.

  A vadgesztenye pora sárgás-szürke. Mikroszkóp alatt amidon-magvakat, olajos cseppeket és pettyezett szklerenchima és parenchima sejteket tartalmaz.

  A flavonoidokat és a szaponinokat tinktúrával TLC-vizsgálatnak vethetjük alá, de más, adagolásos vizsgálati módszert is alkalmazhatunk: kiőrlés után kolorimetriás [1], valamint a teljes kivonat denzitometriás vizsgálatát [2]. Az eszcint TLC-vizsgálat esetén elfogadható pontossággal adagolhatjuk (a felső hibatűrési határ 2 %) [3].

  
  

  
  

  Kémiai összetétele:

  
  

  Bár a mag kotiledonjai amidont, lipideket és flavonoid-származékokat tartalmaznak, főleg ezek szaponinjait vizsgálták, úgy, mint a maghéj proantocianidinjeit.

  Szaponinok: Triterpén természetűek (a 12-oleánán származékai), a drog súlyának 10 %-át adják, keverékük eszcin néven ismert. A vadgesztenye eszcinjeit és izoeszcinjeit alaposan elemezték [4]. Ezek összetett stuktúrák, két polihidroxilált aglikon származékai: a protoeszcigenin (4-hidroximetilált) és a barringtogénol-C (4-metilált). Ebben a két esetben a 21-es és 22-es másodlagos hidroxilok alifás savakkal vannak észterezve: acetonsavval, angelikasavval és tiglinsavval (2-metilbut-2-énoiques E és Z) és a 3-hidroxil egy nem lineáris triszacharid alkotóelemeként ismert glükuronsav 1-hidroxillel hemiacetálos kapcsolatban van [5]. Az eszcin mellett citotoxikus származékokat, az R1-barrigenol és a C-barringtogenol észtereit is megtalálhatjuk[6].

  Proantocianidok: Ezek a 3-R-(-)-epikatechin oligomerjei: egyhidas dimerek (B2, B5), kéthidas dimerek (B2, B5), egyszerű trimerek (C1), A-G aesculitaninok, mindegyik A-típusú lánccal (i.e. 4β  8’, 2β  O  7’) [7, 8 és a már idézett referenciák].

  A fa kérge kumarinokban gazdag (2-3 %), főleg eszkulinban (esculoside), melyet fraxin és flavonoidok kísérnek.

  
  

  
  

  Gyógyszerészeti adatok:

  
  

  Az eszcin, ami rosszul szívódik fel a gasztrointesztinális rendszerben, gyulladáscsökkentő hatású. Ezt a patkányok lábán különböző irritáló anyagokkal keltett ödémák kezelésénél sok esetben kísérletekben bizonyítottak: generalizált ödémát ovalbuminnal (i.p.), cerebrális ödémát ón-származékokkal kezeltek [9,10]. Az eszcin a gyulladás kezdeti fázisában fejti ki a hatását, így akadályozza meg az ödéma kialakulását (antiexudatív hatás): feltételezik, hogy normalizálja a vaszkuláris fal – melyet megemelt a gyulladás – permeabilitását [11], de szürrenalo-dependens hatást is felismertek. Az eredmények jobbak, ha a kezelés profilaktikus úton megy végbe.

  Az eszcin (5-10 mg/ml) fokozza a vénás tónust (aorto-véna nyúlnál, emberi vena saphena) és hatását megakadályozza az indometacin. Ez a hatás az F2α-prosztaglandinszintézis emelkedéséhez köthető [12]. Hialuronidáz-gátló hatást is tulajdonítanak az eszcinnek [13]. A vadgesztenyekivonat a kollagének fibroblasztjának összehúzódását is indukálhatja az Rho-protein és az Rho-kináz aktiválódásával, ami a sejtek morfológiáját, az érszűkítő hatást és a sebek gyógyulását javítja [14].

  Az eszcin (Ia, Ib, IIa és IIb) alacsony vércukorszintet kiváltó, és az alkohol abszorpcióját gátló hatását is kimutatták a patkányoknál [15]. Ugyanezek az összetevők gyulladáscsökkentő hatást fejtenek ki [16] és az ischémia okozta tüneteket is képesek enyhíteni [17].

  Kimutatták egyébként, hogy ez a szaponin növeli a kapilláris-ellenállást és diuretikus tulajdonságai is vannak. Az esculoside, a kéreg kivonata csökkenti a kapillárisok permeabilitását és növeli az ellenállóképességüket (P-vitamin-hatás).

  
  

  
  

  Megfigyelések az embernél:

  
  

  A vadgesztenye-készítmények és az eszcin régóta használt szerek, sok vizsgálatot és megfigyelést végeztek ezzel a molekulával [9-11, 18]. Ezek a munkák különböző területeken bizonyítják az eszcin antiexudatív és ödémaelleni hatását: a traumatológiában, cerebrális hematómák és ödémák, visszérgyulladás, visszértágulás és más, patológiás vénás megbetegedések esetében. Egy kettős vak kísérlet kimutatta, hogy a vadgesztenyekivonat per os napi bevétele csökkenti a vaszkuláris falak kohézióját biztosító proteoglikánok degradációjáért felelős enzimek aktivitását: a nem kezelt visszértágulásban szenvedő betegeknél ezeknek a lizoszomális eredetű enzimeknek a koncentrációja nagyon magas volt [19]. A metaanalízisek, melyek a KVE-vel (krónikus vénás elégtelenség) kapcsolatos klinikai kísérletekkel foglalkozó folyóiratban jelentek meg, pozitívan szólnak a vadgesztenyével való kezelésekről, mert csökkentették az ödémákat és a nehézség-érzést, a viszketést és a fájdalmakat [20-24]. Általánosságban szólva, a KVE-kezelések hatékonysága elismert, főleg a kezdeti szimptómák esetében, ugyanakkor megelőzi, illetve késlelteti azokat a kezeléseket, ahol a beteget le kell kötözni [25]. Egy nemrégiben végzett klinikai kísérlet során az eredmények igen jóknak bizonyultak a páciensek többségénél; a vadgesztenyekivonat biztosnak, jól toleráltnak és hatékonynak bizonyult a tanulmány írói szerint [26].

  A kezelés szintén hatékony aranyeres megbetegedések és operáció utáni ödémák esetében [27].

  A szaponinok gyulladáscsökkentő hatását továbbra is vizsgálják különböző Aesculus-fajokon [28].

  
  

  
  

  Használata:

  
  

  Franciaországban a vadgesztenyét továbbra is használják, magában vagy más szerekkel együtt, a (bőr)kapilláris-fragilitás funkcionális zavarainak szimptomatikus kezelésében, valamint a véraláfutások, zúzódások, petécsek és a vénás elégtelenségek beteg által észlelt megnyilvánulásaiban, mint pl. nehéz lábak és aranyeres panaszok esetén. Az eszcint javasolt szájon át beadni (40-60 mg/nap) vénás-limfatikus, valamint aranyeres fájdalmak esetén. Intravénás úton való kezelés esetén nátrium-eszcinát (10 mg/nap) adagolása javasolt, mint ödémagátló a proktológiában és a flebológiában (mélyvénás trombózis, krónikus fekélyek), a sebészetben és a traumatológiában.

  
  

  
  

  Biztonság:

  
  

  A patkányoknák a szájon át adagolt vadgesztenye teljes porának akut toxicitása 2 g/kg fölött van, a szubakut toxicitás meghatározására irányuló vizsgálat napi 300 és 600 mg/kg szájon át 4 héten keresztül történt adagolása semmiféle toxicitásra utaló jelet nem mutatott [29].