navigáció

• KEZDŐLAP
• SZOLGÁLTATÁSAINK
• FINOM ÉTELEK »
  • HÚSOK, SÜLTEK
  • KÖRETEK
  • SALÁTÁK
  • HETI TÉSZTA AJÁNLÁS
  • LÚGOSÍTÓ ÉTELEK
  • VEGETÁRIÁNUSOKNAK
  • ÉDESSÉGEK, SÜTEMÉNYEK
  • GLUTÉNMENTES ÖVEZET
  • KARÁCSONYI RECEPTVERSENY
  • HÚSVÉTI FINOMSÁGOK
• NYEREMÉNYJÁTÉK
• AKCIÓS SZOLGÁLTATÁSOK
• RÓLUNK »
  • ELÉRHETŐSÉGÜNK
  • CÉGTÖRTÉNET
  • MUNKATÁRSAINK
  • KARRIER
• PARTNEREINK
• HOROSZKÓP
• ARCHÍVUM

 

Tudja meg mit hoz a jövő, a
Med-Box asztrológusa segít!

Sózzunk vagy ne, nem ez a kérdés, sokkal inkább az, hogy mennyit használjunk belőle. Kis mennyiségben ugyanis egyáltalán nem káros, sőt létfontosságú szervezetünk számára.

A konyhasó mindkét alkotórésze, a nátrium és a klorid az anyagcsere fontos feladatát látja el.

A nátrium jelentős szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában és bizonyos fehérjetestek aktiválásában. A klorid, a gyomorsav alkotórésze pedig többek közt emésztésünket segíti.




A só gyógyító, élénkítő hatást gyakorol a bőrre, gondoskodik annak intenzív vérkeringéséről. Nem véletlenül csábítja évről évre a bőr- vagy reumatikus betegségekben szenvedő páciensek százait a Holt-tenger tömény sótartalmú vize.

Ezen kívül a jódozott só, vagyis a konyhasó és a jód kombinációja, segít a pajzsmirigy hiánybetegségének megelőzésében is. Így például megakadályozza a golyvát, mely akkor keletkezik, ha az étellel túl kevés jód kerül a szervezetbe ­ ez a nyomelem ugyanis fontos építőanyaga a pajzsmirigy hormonjának.

A szervezet jódhiánya miatt kialakuló legveszélyesebb betegségek: férfi és női meddőség, vetélések, halvaszületés, idő előtti szülés, süketnémaság, értelmi elmaradottság (a jód hiánya csökkenti az értelmi képességeket felnőtt korban is), súlyos pszichikai betegségek, kreténizmus. A jódhiány okozta megbetegedések megelőzésére, a jódszint normalizálására ajánlott termékünk a Jodis-koncentrátum.

A jódhiány sajnos eléggé elterjedt betegség, mivel élelmiszereink természetüknél fogva jódszegények. Csak a tengeri halak ­ különösen a tőkehal, a tengeri lazac és a lepényhal ­ kínálnak bőségesen jódot. Naponta kb. 250 gramm jódot kellene fogyasztanunk a jódszint egyensúlyban tartásához.

Szervezetünk sószükségletét sokkal gyorsabban biztosítjuk, mint azt gondolnánk. Egy felnőttnek naponta 3-5 g-nál nincs többre szüksége. Ez többnyire már reggeli után megvan. Elég 2 zsemle vajjal, 50 g felvágottal és egy lágy tojás csipet sóval ­ és sóháztartásunk már rendben is van. A többi már mind felesleges!

A "sóhatárt" gyorsan átléphetjük ­ átlagban napi 10-15 g sót fogyasztunk, amivel valósággal elsózzuk életünket. Ez rossz szokás, a tulajdonképpeni szükséglethez semmi köze nincs. A kis gyerekek érzékeny nyelve inkább a sószegény ételeket részesíti előnyben a felnőttek "normális" sózású ételeivel szemben. Az évekig tartó "dózisemelés" következménye a túlzott bevitel, ami egészségünket veszélyezteti.

Már lényegesen alacsonyabb mennyiségnél is jelentkeznek azonban a kellemetlen hatások, például erős szomjúságérzetet kelt, mert hatására szervezetünk több folyadékot igényel, ettől pedig a szív és a vesék nagyüzemben dolgoznak, és ez nem tesz feltétlenül jót nekik.



További káros hatása a sóban gazdag ételeknek, hogy a szövetekben felhalmozódik a víz. Általában a vese meghatározott mennyiségű nátriumot tud átszűrni és a vizelettel kiválasztani. A maradék a szervezetben marad és megköti a vizet a szövetekben. Ez viszont kihat a karcsú vonalakra is: nem ritkaság a néhány kg-os súlygyarapodás sem. A szemek és az arc ödémás lesz, a gyűrűt nem lehet fel- vagy lehúzni, és bővebb ruhára van szükség.


A rendszeresen nagy sófogyasztás legsúlyosabb következménye azonban a magas vérnyomás, ­ ez persze nem vonatkozik mindenkire. Az érfalak is merevebbé válnak, és megnő a rájuk gyakorolt feszítő erő. A tudósok megállapítása szerint a nagy sóbevitel miatt magas vérnyomásban való megbetegedés valószínűsége különösen a magas vérnyomásra való született hajlam és az örökletes sóérzékenység esetében nagy.

A só savasító hatása elsősorban azok miatt a kémiai folyamatok során nő meg, amelyeket finomítása során alkalmaznak. A vegyi eljárások miatt ugyanis a só elveszti ásványi anyag tartalmának jelentős részét, és csak a puszta nátrium-klorid marad meg.

A közönséges asztali só alapvetően egy ipari melléktermék, amely az eredeti 84 elemmel szemben csak kettő maradékot (klórt és nátriumot) tartalmaz. A mindennapi étkezési só, egy radikális finomításon megy keresztül mielőtt, asztalra kerül. Különböző kémiai vegyületekkel kivonják belőle a nyomelemeket, és az ásványi sókat, csak a nátrium, és a klorid marad meg még benne. A többi kivont alkotórészt a vegyiparban nyersanyagként hasznosítják. Nekünk ebből csak egy "kilúgozott" valami marad, a nátrium-klorid, vagyis a konyhasó.



A kristály sót egy himalájai sóbánya legmélyebb és legtisztább szintjéről bányásszák. A legtisztább, szinte átlátszó kristályok melyek úgy néznek ki, mint a csiszolatlan gyémánt a bánya egy alsó vékony rétegéből kerülnek ki. Ezt követően megtisztítják, napon szárítják, szín szerint szortírozzák a sókristályokat. A sötétebb köveket fürdősónak dolgozzák fel. A legtisztább kristályokat kézzel darabokra aprítják, sós vízben mossák és napon szárítják.

Alkalmazása lehetővé teszi különféle bántalmak csillapítását, betegségek kezelésének kiegészítését. Segít a szervezet elsavasodásánál, fogínyvérzésnél, fogínygyulladásnál. Oldja a régi nátrium- klorid okozta izületi lerakodásokat, vesekövet, fogkövet. Emellett természetes úton visszaállítja a szervezet elektrolit-háztartását.

webshop